2012 január 17. | Szerző: dühöngő

 Egy férfi volt a gazdánk, egyedül élt, nem volt családja. Sokszor részegen jött haza, olyankor jobban tettük ha nem kerültünk a szeme elé. Anyu azt tanította, hogy a gazdát tisztelni és szeretni kell, de én nem tudtam,mert sokszor bántott minket…csak úgy, pedig semmi rosszat nem csináltunk.
Aztán nyáron egyik nap megfogott engem és betett az autóba, azelőtt még sosem ültem benne, ezért nagyon féltem mi fog következni, miért visz el az anyukámtól? Tudom, már nem voltam annyira kicsi, de én még sosem voltam sehol máshol, csak a tanyán. Autóztunk egy darabig, ha kinéztem az ablakon csak földeket meg fákat láttam, a házakat már rég elhagytuk. A kocsi megállt az út szélén, a gazda kiszállt és engem is kitessékelt. Csodálkoztam miért jöttünk ide, mert itt semmi sincs, csak néhány bokor, az út szélén árok, kidobált szeméttel. Elkezdtem szimatolgatni és csak arra figyeltem fel, hogy az autó ajtaja becsukódott és a gazda elindult.
-Hé engem véletlenül itt felejtettél!! Szaladtam a kocsi után, hogy észrevegyen, mert ez csak tévedés lehet. De nem állt meg. Ugattam is, de nem hallotta meg.
Vissza fog jönni, észreveszi, hogy nem ülök ott mögötte, és vissza fog jönni értem. Itt leülök az út szélén és megvárom. Figyeltem az utat, amikor messze feltűnt egy autó kezdtem örülni, hogy végre értem jöttek, de nem állt meg…aztán a második és a harmadik se, aztán már nem is számoltam.
Kezdett esteledni és én még mindig az út szélén ültem…egyedül…Kéne találni valami vackot éjszakára, de ha elmegyek innen a gazda nem fog megtalálni.  Aztán csak befeküdtem az árok aljába.

A kezdet…

2012 január 17. | Szerző: dühöngő

Valamikor novemberben születtem egy kis faluban egy tanyán. Az apámat nem ismerem, ahogy a nagyok mesélték csak egy „egyéjszakás” kapcsolata volt anyunak, abból születtem. Apámat azóta se láttam, szerintem azt se tudja, hogy a világon vagyok.
Szegények voltunk, amíg anyu a cicijéből etetett addig jó volt, de mivel sokszor nem volt mit ennie, hamar elfogyott a tejcsi. Utána már én is éheztem. Néha volt egy kis kenyér, csak úgy üresen, de amikor már nagyon éhes voltam még az a kenyér is nagyon finom volt. Kicsi koromban igazából más ételt nem is ismertem.